17. Fejezet - Búcsú levél.

/ Ne haragudjatok, hogy ilyen későn jött az új rész de nagyon sokat kell tanulnom(érettségizni fogok) és későn is érek haza szóval nincs nagyon időm :( de igyekszem mindig! :) /

-Zoe már a huszadik kőbe rúgok bele miattad.-Motyogta Harry, a szemén egy sál volt.
-Ne légy már kis fiú.-Nevettem halkan és húztam őt tovább.-Te vagy béna.
-Adok én neked olyan bénát, egyetlenem, hogy csak úgy lesni fogsz.-Mondta rekedtes hangján, lassan, elpirultam kissé.

-Fogd be, egyetlenem.-Nevetve utánoztam őt mely hangon.

-Mikor érünk már oda?-Kuncogott, megálltam a fa előtt amin volt egy elhagyatott kis ház, de felújítottam a zsebpénzemből, levettem a sálat a szeméről és Harry reakcióját vártam.
-Wow, most már minden városban lesz egy kis kuckónk?-Mosolyogva húzott magához és hosszas csókot nyomott ajkaimra.
-Tetszik?-Mosolyogtam én is és átöleltem a nyakát.
-Imádom, de nagy ez a környék, fognak ide járni még.-Sóhajtva nézte a faházat.
-Elég elhagyatott, nem találkoztam senkivel még újítgattam.-Vontam vállat.
-Te újítottad fel egyedül?-Hangja halkabb lett és gödröcskéi megjelentek ahogy mosolygott.
-Igen, nekünk.-Hunytam le szemeim ahogy a testéhez szorított.

Miután pár órát eltöltöttünk az új faházban elindultunk haza, már sötét volt. Harry a kezem fogta és közelebb húzott, eszembe jutott az az este mikor Harry megvédett. Most már sokkal izmosabb 3s magasabb is, bele se merek gondolni mit tenne, ha most belénk kötne valaki.

Hála istennek semmi nem történt a haza úton, mikor a közös házba értünk a srácok pókereztek az ebédlő asztalnál. Harry felhúzott engem az emeletre, csendben mentem utána bár kissé furán viselkedik.

-Fura vagy.-Néztem rá ahogy a szobába értünk.-Valami baj van?-Kérdeztem halkan.

-Mi volt közted és Dean között pontosan?-Motyogta felvont szemöldökkel.-Tőled akarom hallani.

-Harry, már mondtam...

-Nem mondtad, hazudtál nekem.-Vágott a szavamba, légzésem szaporább lett.

-Csókolóztunk és ennyi.-Mondtam halkan.

-Gemma egészen mást mondott nekem.-Mosolyodott el csalódottan.-Felmentél a lakására.

-Mert behívott.

-Ha azt mondom ugorj a kútba, te beugrasz?-Nevetett fel gúnyosan.

-Ne gúnyolj ki. Kedves volt velem és udvarias, te akkor egy seggfej voltál aki megszégyenített engem!-Háborodtam fel.

-Annyira buta vagy néha, Zoe.-Csóválta meg a fejét és leült az ágy szélére.

-Miért vagy velem ilyen?-Förmedtem rá.-Azok után amit tettem értünk.

-Te csak nem akarsz egyedül maradni.-A szívem hevesen vert a mellkasomban, szavai visszhangoztak a fülemben.

-Igazad van, néha nagyon buta vagyok.-Töröltem le könnyeim.-Miért hiteted el velem folyton, hogy minden rendben van?-Emeltem meg a hangomat.-Miért kell folyton...mindegy is.

Mentem ki az ajtón sietősen és lementem a lépcsőn, kimentem az utcára és elindultam valamerre. Fogalmam sincs hova mehetnék mert a régi házunkba már beköltöztek az új lakók, pénzem meg nincsen, hogy kivegyek egy motel szobát.

Vacogva ültem egy padon, a telefonom lemerült és éhes is vagyok. Sötét van és félek, Harry már biztosan alszik a puha ágyban. Annyira összetört újra, nem tudom miért történik ez velem. Pedig minden rendben volt. Annak tűnt. Könnyeim potyogtak és felhúztam a padra a lábaim, átöleltem őket és úgy sírtam. Ha összeszedtem magam átmegyek a faházba, hátha ott megtudom húzni magam éjszakára.

* Harry *

Fel alá járkáltam a nappaliban és felhívtam Zoe-t újra és újra de nem jött válasz. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elengedtem őt. Biztosan annál a szemét Dean-nél van és épp vigasztalgatja őt, gyűlölöm ezt a srácot. Ha Zoe tudná róla azt amit én tudok nem barátkozna vele ilyen bátran.

-Harry miért nem alszol?-Jött le Zayn a lépcsőn kómás fejjel.

-Nem tudok.-Vontam vállat.

-Zoe hova ment este?-Ivott meg egy pohár vizet.

-Sétalni?!

-Ezt inkább kérdezted mint mondtad, minden oké?

-Nem, semmi nincs rendben. Nem tudom hol van Zoe vagy is sejtem, de ott biztos nincs.-Hadartam el.

-De miért ment el?-Ásított.

-Azt hiszem megbántottam de nem akartam csak annyira féltékeny vagyok arra a seggfej Dean-re.

-Segítsek megkeresni?-Dörzsölte meg a szemeit.

-Azt hiszem tudom hol van.-Vettem fel a kabátom.

Ahogy számítottam rá Zoe ott kuporgott a faházban és vacogott, ráterítettem a kabátomat amit lelökött magáról.
-Zoe, ne csináld.-Sóhajtottam nagyot.
-Menj a francba, Harry.-Motyogta halkan és a tenyereit dörzsölte össze.
-Gyere haza, kérlek. Itt meg fogsz fagyni.-Terítettem rá újra a kabátomat.
-Vissza megyek, de holnap keresek egy másik lakást.-Állt fel és lemászott a faházból, utána mentem.
-Nem kell keresned.-Siettem utána, nem mondott semmit.-Zoe.
Nem jött válasz ismét, mikor haza értünk szó nélkül bement a fürdőszobába és lezuhanyozott gondolom. Tetszett, hogy csak egy törölközőben tért vissza de ez most nem a megfelelő alkalom arra, hogy ezt szóvá tegyem neki. Dühös rám, nem, inkább szomorú és csalódott amit megértek mert egy seggfej voltam vele. De nem tudtam elviselni, hogy nem mondta el az igazat még akkor sem, ha ezzel engem akart védeni és a kapcsolatunkat. Visszament a fürdőbe és ott öltözött át, mikor bejött a szobába lefeküdt az ágyba a fal felé és magára húzta a takarót.
-Holnap megbeszéljük?-Kérdeztem halkan és mellé dőltem, a plafont néztem.
-Meg.
Csendes volt a válasz és gyors, nem tudom, hogy jót jelent-e vagy rosszat. Holnap kiderül.

* Zoe *

Hajnalban mikor felébredtem Harry ölelt engem, még mindig sajog a szívem a tegnap miatt. Nem tudom meddig fogom még bírni ezt az egészet, annyira változó a kapcsolatunk Harry-vel. Néha pocsékul érzem magam a közelében, néha meg annyira boldog vagyok, hogy elmondhatatlan. Én a nyugodt életet szeretem és  csendeset, inkább olvasok egy kanapén punnyadva egész nap, Harry teljesen az ellentétem már. Ő pörgős és folyton hülyéskedik, már nem az  Harry akivel felnőttem. Változnak az emberek az évek alatt, de azt hittem Harry nem fog, én legalább is nem változtam. Talán ez a baj, lehet, hogy Harry un engem és ezért veszekszik velem ennyit mert ilyenkor legalább pörögnek az események, de arra nem figyel oda, hogy nekem ezek rosszul esnek nagyon. Nem vagyok egy box zsák amit egész nap püfölhet és jól érezheti magát mert egy idő után elfog kergetni magától. Újra.

* Harry, pár óra múlva *

Kinyitottam szemeim mikor nem éreztem magam mellett Zoe testét, nem feküdt mellettem. Fel ültem és megdörzsöltem a szemeim, a papírért nyúltam ami az éjjeli szekrényen volt. A szívem zakatolni kezdett ahogy megismertem Zoe kézírást, elkezdtem olvasni a levelet.

Harry!

Szeretlek, mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak. Nekem is fáj ezeket a sorokat leírni, de azt hiszem így jobb lesz mindkettőnknek, hisz ezt akartad egész végig. Sajnálom, hogy nem feleltem meg az elvárásaidnak de valaki majd biztosan jön, aki neked tökéletes lesz. Azt hittem könnyen fog menni minden, de rá kellett jönnöm, hogy semmi sem olyan egyszerű és felhőtlen ahogy én azt gondoltam. Sosem volt az. Sok mindent megéltünk együtt és sok mindenben segítettünk egymásnak de azt hiszem te mindig csak barátként néztél rám, most sem tudom mit érzel vagy éreztél irántam. Nem akarom azt, hogy kényszerből legyél velem és azt sem akarom már, hogy tudják az emberek ki vagyok. Mióta felbukkantam újra az életedben csak bajt és terhet okoztam neked és ezt sajnálom, én..csak szerettem volna veled lenni. De te már más vagy teljesen, már nem tudom ki vagy de nem az a Harry aki éveken át velem volt. Sajnálom, hogy így elmentem és csak ezt a levelet hagytam magam után, de nem engedtél volna el, ha felébresztelek és én sem tudtam volna elmenni. Vigyázz magadra, Harry.

Zoe

Könnyeim a papírra potyogtak, Zoe elment és nem tudom hova. Ez nem történhet meg. Velünk nem. Meg kell őt találnom, nem tudok nélküle élni ahogy sosem tudtam. Összegyűrtem a papírt és felöltöztem, szapora légzéssel fogtam meg a telefonomat és tárcsáztam Zoe számát. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy kisípolt, ki van kapcsolva a telefonja. Lekocogtam a lépcsőn, a fiúk már reggeliztek, megfogtam a kocsi kulcsot és nem érdekelt, hogy beszélnek hozzám. Meg kell találnom őt mert szeretem. Szeretem Zoe-t és nem hagyom, hogy elhagyjon engem a hülyeségei miatt miket bebeszél magának és azt hiszi, hogy nem fontos nekem. Beültem a kocsiba és kiálltam az udvarból, egy pillanatra elgondolkodtam hol kereshetném de semmi nem jutott eszembe. Nem mehetett se az apjához, sem az anyukájához mert Zoe nem hülye, tudja, hogy ott keresném először. Tehetetlen vagyok, az én hibám minden. Elcsesztem az egyetlen biztos pontot az életemben.

/ ha tetszett ez a rész is és szeretnél következőt akkor komizz! Bárki tud, aki nem felhasználó az is! :) /

16. Fejezet - Eltitkolva.

Reggeli után elmosogattunk együtt és elpakoltuk, Harry vagy 1000 puszit nyomott az arcomra ez idő alatt.
-Nagyon jó kedved van ahogy látom.-Nevetve néztem rá ahogy dúdolva ment fel a lépcsőn előttem.
-Hogy lehetne rossz kedvem, bébi?-Nevetve fordult felém mikor a lépcső tetejére értünk.

-Ne is legyen!-Pusziltam meg a mellkasát mivel csak addig értem neki, ő a fejem búbját puszilta meg.

-Ma lesz egy fotózás, szeretném, ha velem jönnél.-Hajolt le hozzám és egy apró csókot adott.

-Még.-Mondtam lehunyt szemekkel, csücsörítve. Pillanatokon belül újra éreztem ajkait az enyémeken, átöletem a nyakát mikor ő az én derekam.

-Ő a barátnőm, Zoe!-Mutatott be Harry a fodrászuknak, Lou-nak.

-Lou Teasdale!-Mosolygott rám a szőkeség.-Szerencsés vagy Harry-vel, ha megismered jobban fogod imádni!

Már megint valaki aki nem tudja ki vagyok, ez fáj. Harry-re néztem kissé csalódottan de ő Lou-val beszélgetett, nem zavarok inkább. A mosdóba mentem és megmostam az arcomat kicsit, hogy felfrissüljek és ne úgy nézzek ki mint egy szomorú zombie. Rosszul esik, hogy senki nem tudja, hogy 5 éves korunk óta barátok vagyunk és ezt meg is fogom mondani Harry-nek most, hogy együtt vagyunk. Csoda, hogy nem tagadott le engem mikor Lou megkérdezte kivagyok.

-Hol voltál?-Nézett rám felvont szemöldökkel Harry.

-Csak a mosdóban.-Legyintettem halvány mosollyal.

-Minden oké?-Sóhajtva simította végig a karomat.

-Persze, nem kéne menned?-Néztem Zayn-re ahogy intett felénk.

-Várj meg ide kint.

Nyomott egy gyors puszit a számra és ment a többiek után, bementek egy terembe. Én leültem egy székre, tök üres volt az egész előtér és hideg is volt. Harry pár perc múlva kijött az ajtón és felém vette az irányt sietősen, nem látszott jó kedvűnek.

-Hívok valaki aki haza tud vinni.-Vette elő a mobilját.

-Haza tudok sétálni, de baj van?-Álltam fel és őt néztem.

-Sokáig leszünk itt, érted hívom Scott-ot, a sofőrünket.

-Rendben.-Inkább nem ellenkezem vele, nem akarok veszekedni.

Nem igazán tudtam mit csinálhatnék egyedül Harry házában szóval letelepedtem a kanapéra és felhívtam anyát telefonon, egy ideje már nem beszéltünk. Sok mindenről beszélgettünk a telefonban de letettem mert időközben megjött Harry, megpuszilta az arcomat miután lehuppant mellém.
-Milyen volt a fotózás?-Néztem rá érzelemmentes arccal.
-Hosszú nagyon.-Sóhajtott.-Jó, hogy haza jöttél.
-Aha.-Ennyi volt a válaszom, Harry kisöpörte az arcomból a hajamat.
-Szomorú vagy?-Ült hozzám közelebb.
-Csalódott inkább.
-Kivel beszéltél telefonon?-Motyogta.
-Anyával, de nem miatta vagyok csalódott.-Néztem Harry-re és felhúztam a lábaim a kanapéra.
-Hát akkor? Én mondtam valamit?-Kérdezte halkan és lehajtotta a fejét.
-Épp ez a baj, hogy nem mondtál senkinek semmit.-Piszkáltam a hajam végét.
-Zoe, ne kezdjük ezt megint.-Vett mély levegőt és lassan kifújta.-Elfogom mondani mindenkinek, ha eljön az ideje.
-Ha eljön az ideje? Nekem ez rosszul esik, hogy senki nem tudja, hogy együtt nőttünk fel. Mindenki csak annyit tud, hogy pár hete ismersz.-Álltam fel a kanapéról.-Azt hiszed nem olvasom az interneten mit gondolnak rólam a rajongóid?-Hadartam el, Harry csak bámult rám.-Biztosan te is olvastad, hogy azt hiszik csak azért vagyok veled mert híres vagy és én is hírnévre vágyom. De mindegy is, majd kiderül minden, ha a nagy Harry Styles úgy akarja!
Mentem fel a lépcsőn és bementem a hálószobába, az ajtót bevágtam szapora légzéssel és lecsúsztam a tövébe. Nem akartam így kiakadni, de utálom, ha az emberek úgy ítélkeznek, hogy nem is ismernek engem és attól félek, hogy Harry leakarja tagadni a gyerekkorát, velem együtt és egy olyan életet felépíteni másoknak ahol Ő mindig is menő volt és mindig voltak barátai. Néha kezdem úgy érezni, hogy elveszítettem azt a Harry-t akinek egész életemben oda akartam adni a szívemet. Most valaki más lett, már nem az az ember akivel felnőttem.

Hosszas gondolkozás után lezuhanyoztam, felvettem egy bugyit és Harry egyik ingjét. Szeretek a ruháiban lenni, ha itthon vagyunk.
Arra ébredtem fel, hogy besüllyed mellettem az ágy, a takarót jobban magamra akartam húzni de Harry nem hagyta. Bebújt alá ő is és átölelt, tusfürdő illata volt és a bőre selymes volt nagyon, imádom Harry bőrét és az illatát is. Fentebb tolta az inget és a derekamnál fogva magához húzott, csukott szemmel túrtam a hajába ami még nedves volt a zuhanytól kissé. Apró csókokat nyomott az államra majd a nyakamra, éreztem a bizsergést a hasamban ahogy a testéhez szorított.
-Most már lenyugodtál, hercegnő?-Kérdezte halkan, rekedtes hangján.
-Lehet.-Mondtam halkan, felsóhajtottam halkan ahogy ujját végig húzta a hasamon lassan.
-Bébi, mindenki megtudja ki vagy egy interjúban.-Simította végig a combomat is lassan.

-Éppen ideje.-Nyitottam ki szemeim, Harry engem nézett nagy zöld szemeivel, én a haját simogattam a tarkójánál.

-Szeretlek.-Arca pár centire volt az enyémtől.

-Én is téged.-Mosolyodtam el és orrom az övéhez érintettem.

-Egyik nap felhívott az a Dean gyerek engem.-Nézett rám Harry kérkedő tekintettel.-Téged keresett.

-Én nem tartom vele a kapcsolatot.-Nevettem fel halkan.-Csak aznap találkoztunk először és utoljára.

-Pedig veled akart beszélni mert nem vetted fel neki a telefont.

-Harry, direkt nem vettem fel neki mert veled vagyok.-Néztem rá nagyot sóhajtva.

-De miért keres téged?-Kérdezte halkan.-Biztos nem volt köztetek semmi komoly?

-Biztosan, csak téged akartalak féltékennyé tenni.-Simítottam hátra a haját.

-Sikerült, megtudtam volna ölni mikor a combodhoz ért.

Suttogta halkan és egy puszit nyomott az arcomra, elkuncogtam magam és átöleltem őt lehunyt szemekkel.
-Én is megutáltam Taylor Swift-et, azt hiszem.-Nevettem halkan.
-Annyira bánom ami történt.-Fordult a hátára, én félig ráfeküdtem ami őt nem zavarta.
-Én nem.-Mondtam lehunyt szemekkel.-Most legalább szorosabb a kapcsolatunk!-Mosolyogtam és a hasát simogattam.
-Az biztos, bébi.-Húzta rám jobban a takarót és a hajam piszkálta, néha kirázott a hideg.

Reggel arra ébredtem, hogy az arcomat süti a nap, éreztem, hogy Harry feje a hasamon van és úgy ölel. Elmosolyodtam halványan és nyújtóztam egyet, megugrottam ahogy a hasamba harapott gyengéden majd felnevettem.
-Nem szeretem, ha mozog a párnám.-Mondta rekedtes, reggeli hangján.
-Nem vagyok párna, a barátnőd vagyok.-Nevettem halkan és a haját simogattam.
-A gyönyörű csajom.-Nevetve mászott fölém, ajkamba harapva átöleltem a nyakát.
-Remélem nem álmodok.-Mondtam halkan és a haját pödörtem a tarkójánál.
-Megcsípjelek, édes?-Mosolygott és kezét a combjaimhoz vezette.
-Ne, Harry!-Nevettem és  kezét elhúztam a lábaim közül.
-Jól áll rajtad az ingem, de szerintem jobban tetszene, ha nem lenne rajtad.-Kuncogott halkan, elnevettem magamat és kimásztam alóla és fel álltam. Nyújtóztam egyet, Harry fel ült az ágy szélére.-Komolyan mondom.-Fogta meg az ing alját és maga felé húzott.
-Ne légy pimasz, már így is késésben vagyunk.-Mosolyogtam és megpusziltam ajkait.
-Hova megyünk?-Nézett rám meglepődve.
-Kapkodd magad és megtudod!-Kacsintottam és hátat fordítva levettem az inget és a szekrény felé mentem, Harry utánam fütyült.

/ Ha tetszett ez a rész is akkor kommentelj, ha jöhet a követekező :) <3 bárki tud hozzászólni, aki nem felhasználó az is :) /

15. Fejezet - Együtt.

 ,, A One Direction barátnők botrányt csináltak az egész városban, több szórakozóhelyen is megfordultak és buliztak hajnalig. A 5 lány és még egy barátnőjük jelenleg a rendőrségen ülnek mert elloptak egy rendőrautót miután igazoltatni akarták őket. Harry Styles újdonsült barátnője vezette a járművet és mivel nincsen jogosítványa akár pénzbírságot is kaphat. Vajon az énekes hogyan fogadja ezeket a híreket? A banda jelenleg Franciaországban tartózkodik egy interjún, biztosan kifaggatják a lányról Styles-t. "

 

* Visszatekintés *

-Na akkor ma mit csinálunk?-Mosolygott Perrie miközben gofrit reggeliztünk, itt van még El, Danielle és Hannah is.

-Elmehetnénk bulizni.-Mondta Hannah és szirupot öntött a gofrira.

-Rendben, de nem vadulunk be!-Mondtuk egyszerre mind.

Perrie kölcsön adta az egyik ruháját, combközépig érő feszülősebb koktél ruha volt rajtam és fekete magassarkú. Bementünk egy szórakozóhelyre ami már így is tömve volt, valahogy a pulthoz keveredtünk és sorra ittuk amit a csajok rendeltek. Kezdett homályosodni a kép, kiakartunk menni levegőzni de végül egy másik helyre kerültünk, egy pasas vitt el oda minket kocsival. Ott táncoltunk mert nagyon nagy buli volt, nagyobb volt a hely is és rendes DJ is volt. Egy körben táncoltunk a lányokkal majd Hannah rendelt egy kör valamit nekünk, megszagoltam és majdnem lefordultam a székről olyan szaga volt de megittuk egyszerre. Néhány emberrel fényképezkedtünk mivel felismertek minket szerintem, jó volt, hogy nem támadtak le minket.

-Menjünk tovább!

Kiabálta túl a zenét El és a kijárat felé mentünk, jól esett az arcomnak a hűvös szellő de nagyon részeg voltam. Szédültem és hányingerem is volt, a falnak dőltem, a lányok körém álltak és kérdezgették mi a bajom.

-Minden rendben van hölgyeim?-Jött oda egy férfi, nem láttam ki az mert azon voltam, hogy magamban tartsak mindent.

-Persze, biztos úr.-Mondta Hannah fura hangon.

-Önök alkoholt fogyasztottak?-Kérdezte felvont szemöldökkel a járőr.

-Nem.-Vágtam rá és kihúztam magam.-Csak..rosszul lettem, ennyi.

-Megmutatnák az igazolványaikat?-Jött oda közelebb hozzánk.

Összenéztünk a lányokkal majd az autóhoz szaladtunk, beültünk és persze én ültem a vezető ülésbe.

-nem tudok vezetni.

Néztem rájuk hülyén, Perrie elforgatta a kulcsot amitől beindult a kocsi, a gázra léptem mert azért kis fogalmam volt a vezetésről. A kerék csikorgott ahogy elindultunk, fogalmam sem volt merre megyek de lefordultam pár utcán majd egy mezőn álltunk meg. Mély levegőket vettem és bámultam a kormányt, Eleanor elröhögte magát és kiszállt a kocsiból, mi is kiszálltunk majd megfordultunk és a rendőr kapitány személyesen állt előttünk.

-Hölgyeim, kiszórakozták magukat?-Köszörülte meg a torkát.

* Harry *

Mikor megláttam Zoe-t azt hittem, hogy kiugrik a szívem a helyéről, kócos volt a haja, sápadt volt az arca eléggé és szerintem még mindig részeg. Felhívott engem a váróban lévő telefonról, nagyon kiakadtam rá már a telefonban is, Louis elintézte a pénz bírságot amivel kiengedték őket.

-Otthon megbeszéljük.

Néztem rá mikor felállt a székről és átölelt engem szorosan, még mindig haragszom rá de azért szeretem őt és biztos elmúlik a dühöm, ha otthon megkapja a fejmosást. A saját házamba megyünk ,hogy tudjak vele beszélni normálisan.

-Mi történt?-Néztem rá mikor kijött a zuhanyzóból, az én lakásomra jöttünk. Adtam neki ruhát amit fel tud venni.

-Elmentünk bulizni, a csajok ötlete volt.-Sóhajtott és láttam rajta, hogy megbánt mindent.

-Gyere.-Vettem őt fel menyasszony pózba és a szobába vittem, az ágyra tettem.

-Aztán csak ittunk, sokat.-Nyelt nagyot.-Aztán valami csávó átvitt minket máshová azt hiszem.

-Hogy mi van?!-Nyíltak tágra szemeim és ahogy megemeltem a hangomat ő megugrott.

-Nem lett semmi bajunk.-Sóhajtott halkan és a körmeit nézte.

-De lehetett volna, Zoe. Ez nem igaz, részegen beülsz egy vadidegen kocsijába majd ellopsz egy rendőr autót is?-A hangom egyre erőteljesebb volt, de nem tudtam visszafogni magam.-Meg is hallhattál volna!
-De itt vagyok, Harry!-Kiabált rám, a hangja rekedt volt és megköszörülte a torkát fájdalmasan a kiabálás után.

-Többet ilyet ne csinálj, ez rohadtul nem te vagy.-Förmedtem rá.-Te nem iszol.

-Csak veled a faházban.-Kuncogott, elmosolyodtam.

-Igen, csak velem ihatsz.-Emeltem fel a fejét az állánál fogva, hogy rám nézzen.-Nagyon tetszik, hogy rossz lány vagy, de ne lpj el rendőr kocsikat kérlek.-Nevettem halkan.

-Perrie azt mondta, benne vagyunk a hírekben is.

-Igen és az interjún is ezzel faggattak, hogy ki vagy.-Ültem mellé.

-Mit mondtál nekik?-Pislogott rám, annyira gyönyörű még így is.

-Hogy azt sem tudom ki vagy.-Próbáltam visszafogni a mosolyomat, Zoe a vállamba ütött erősen.-Aú.

-Nem ezt mondtad.-Dőlt el az ágyban és úgy nézett rám, mellé feküdtem.-Ugye?

-Nem mondtam semmit, csak annyit, hogy egyenlőre nem nyilatkozom rólunk.-Simítottam hátra a haját.

-Haragszol rám?-Kérdezte halkan és ujjaival az állam cirógatta.

-Dühös vagyok rád amiért veszélybe sodortad az életedet.-Hajoltam hozzá közelebb, Zoe lehunyta szemeit mert az hitte megcsókolom.

-De semmi bajom nincsen.-Nyitotta ki szemeit mikor nem kapta meg amire vágyott.

-Szeretném, ha ez így is maradna mert nem szeretnéd te sem, ha nem lehetnénk együtt ugye?-Néztem a szemébe és fölé másztam.

-Veled karok lenni mindig.

Tette egyik kezét a tarkómra és lehúzott magához, ajkait az enyémnek nyomta. Lehunytam szemeim és megcsókoltam őt, sosem tudtam ellenállni neki és nem is akarok. Ez az egyik amit a legjobban imádok az életemben, Zoe csókja, aztán az érintése, az illata, a haja, a teste, minden egyes porcikája és maga Zoe. Ő az egyik legcsodálatosabb dolog ami történt velem eddig és biztos vagyok benne, hogy számomra Ő az igazi és nagyon remélem, hogy én is neki.

* Zoe *

-Tegyük meg azt.-Néztem Harry-re kissé lihegve ahogy megszakadt a csókunk.

-Várhatunk még, nem kell most.-Nézett le rám Harry csillogó szemekkel.

-Amikor előszőr eljutottunk addig akkor is megettem volna.

Néztem rá, Harry elmosolyodott halványan és lehúzta a pólóját magáról, végig mértem kidolgozott felső testét. Végig simítottam a hasát mosolyogva, megugrottam ahogy lassan a pólóm alá csúsztatta a kezét, szemeim lehunytam ahogy levette rólam.

-Szeretlek, Harry.

-Én is, Zoe.-Nézett a szemembe újra Harry és erőteljesen megcsókolt ahogy kicsatoltam a nadrágja övét.-Legyél a barátnőm.-Motyogta a csókba.

-Ezer örömmel.-Mondtam halkan és a hajába túrtam ahogy fordított a helyzetünkön így fölötte voltam.

Reggel arra ébredtem fel, hogy kellemes illatok szállnak a levegőben. Fel ültem az ágyban lassan és a mellkasomhoz fogtam a takarót mosolyogva ahogy láttam a ruháink szét dobálva a földön. Kissé kellemetlen érzés még a dolog, de majd megszokom. Felöltöztem és Harry pulcsijában elindultam le a lépcsőn, Harry a konyhában volt és reggelit csinált. Mikor találkozott tekintetünk elmosolyodott ő is.

-Jó reggelt, édes.-Mosolygott ahogy oda mentem hozzá, nyomott egy puszit ajkaimra.-Hogy aludtál?

-Nagyon jól.-Mosolyodtam el kissé elpirultan és a hajam végét piszkáltam.

-Én is!-Nyomott egy puszit a homlokomra majd megterített, hogy letudjunk ülni reggelizni.

/ Ha tetszett ez a rész is kommentelj nyugodtan, ha szeretnél folytatást! :) <3 bárki tud kommentelni, aki nem felhasználó az is! :) /

14. Fejezet - Örökre.

Nehéz volt megszoknom a fiúkat, annyira közönségesek és hangosak néha, hogy félek tőlük komolyan. Múltkor Niall és Liam üvöltöztek egymással egy tál süti miatt, hogy ki egye meg, végül én és Harry ettük meg mert elvettük tőlük. A fiúk is nehezen szokták meg, hogy rend legyen nagyjából és elpakoljanak maguk után. Úgy érzem magam mint akinek 5 gyereke van, főleg mikor Zayn és Harry azon versenyeznek kitudja több ideig a keze alá tartani az öngyújtót. Vannak fura dolgaik, de amikor alszanak ők is aranyosak mint mindenki más. Harry és köztem azóta nem történt nagyon érintkezés, hogy csókolóztunk pár napja, ami miatt kissé szomorú vagyok. 
-Beszélhetnénk?-Nézett rám Harry, én a kanapén ültem.
-Persze.-Mosolyogtam rá.-Baj van?
-Semmi baj.-Mosolygott.-Eleanor és Hannah nem sokára jönnek érted, csak annyit szeretnék mondani, hogy ma nem itt töltjük az estét és az éjszakát.

-Jönnek?-Néztem rá ahogy mellém ült.-Hová megyünk akkor?

-Menjetek el valahová, nekem dolgom van.-Mosolygott rám és eltűrte a hajam.

-Titkolsz valamit?-Néztem rá felvont szemöldökkel.

-Örülni fogsz, ha meglátod!-Nézett ajkaimra halvány mosollyal.

-Csókolj már meg.-Néztem száját, elmosolyodtam ahogy ajkába harapott.

-Várnod kell estig.-Mondta halkan.

-Ha nem csókolsz meg nem megyek veled sehová.

-Micsoda terror.-Nevetve hajolt közelebb hozzám.

-Hová megyünk este?-Tettem a kezem a tarkójára.

-Vettem egy házat, oda.

Suttogta, ajka súrolta az enyémet, lehunytam szemeim és átöleltem a nyakát. Kezét a combomra tette és megcsókolt, átöleltem a nyakát és magamhoz húztam.
-Menjetek szobára.-Nevetett Niall és lehuppant mellénk, eltávolodtam Harry-től mosolyogva.

* Harry *

Zoe a lányokkal elment kitudja hova, de azt mondtam Eleanor-nak, hogy jó sokáig tartsák ott. Az új lakás amit vettem pár utcányira van a közös háztól, nem túl nagy de nekem és neki jó lesz, ha egyszer összeköltözünk. Mindenképpen szeretném meglepni Zoe-t ezzel a vacsorával amit terveztem, utána szerintem megnézünk egy filmet vagy kettőt. Remélem örülni fog annak amit terveztem, a kedvencét csináltam Lasagne-t, mindig is imádta. A legjobb minőségű bort vettem és desszertnek csokis fagyit mert az a kedvence. Miután végeztem mindennel meggyújtottam a gyertyákat mert El megcsörgetett, hogy itt vannak. Kimentem a ház elé és elmosolyodtam ahogy Zoe kiszállt a kocsiból, El intett és elhajtott.
-Szia!-Öleltem át őt szorosan, beszívtam a haja illatát.
-Szia!-Mosolygott rám és átölelte a nyakamat.-Szóval ez az új ház?
-Igen és van egy kis meglepetésem.-Húztam be őt a házba mosolyogva.
-Oh, ez gyönyörű!-Nézett körbe ámulva, erre a reakcióra számítottam.

-Reméltem, hogy tetszeni fog!-Néztem rá majd az étkezőbe vezettem ahol megvolt terítve.
-A kedvencem!-Mutogatott a Lasagne-ra fülig érő mosollyal.

Miután vacsoráztunk és kibeszéltük az egész barátságunkat eddig az estéig Zoe kiválasztott egy filmet, a kanapéra dőltünk. Ő magára húzta a pokrócot és az oldalamhoz bújt, átöleltem őt mosolyogva és a haját simogattam miközben néztük a tévét. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy a lány aki hozzám bújt összekuporodik és nyammog egyet, a feje a mellkasomon volt és szemei csukva voltak. Jobban ráhúztam a pokrócot és kisöpörtem az arcából a hajszálakat ahogy aludt rajtam, a tévét kikapcsoltam és én is lehunytam szemeim.

* Zoe *

Reggel arra riadtam fel, hogy csörög a telefonom az üvegasztalon. Harry-n feküdtem, ő halkan horkolt alattam. Elmosolyodtam és a telefonomért nyúltam mert közel volt az asztal, Louis hívott.

-Igen?-Szóltam bele halkan, hogy Harry ne keljen fel.
-Harry elfog késni, hol van?-Szólt bele Louis.
-Honnan késik el?-Néztem Harry-re aki aludt még.
-Utazunk el.
-Mi? Hova?-Kérdeztem halkan.
-Franciaországba, pár napra. Azt mondta reggel korán haza jön.
-Ez szuper.-Nyomtam ki  hívást és csalódottan néztem az alattam szuszogó fiút.-Harry.-Böktem meg.
-Hmm?-Motyogta álmában és kezével átölelt.
-Kelj fel.-Toltam el a kezeit.-Elkésel a Franciaországi útról.-Másztam ki mellőle, szemei azonnal kinyíltak.
-Basszus, mennyi az idő?-Ült fel gyorsan.
-Louis hívott, már menned kellett volna.-Mondtam halkan és összeszedtem a cuccaim.
-Tökre kiment a fejemből, olyan jól éreztem magam veled tegnap este.-Mosolygott rám és a hajam a fülem mögé tűrte.
-Hagylak készülni, majd találkozunk pár nap múlva.-Húzódtam el tőle és az előtérbe mentem, hogy felvegyem a cipőmet.
-Most mi a baj? Azt hittem együtt megyünk haza.-Sóhajtva jött utánam.
-Hogy mi a baj?-Nevettem halkan.-Talán az, hogy nem szóltál nekem, hogy Franciaországba mész.
-Nem akartam elrontani az estét.
-Akkor is ezt mondtad, Harry és 5 évre eltűntél az életemből!-Emeltem fel a hangomat kétségbeesetten.
-De most nem fogok a francba is, Zoe.-Emelte meg ő is a hangját.-Nem fogjuk újra átélni azt mert most visszajövök!
-Ígérd meg, Harry.-Néztem a szemébe, közelebb lépett hozzám.
-Megígérem, hogy visszajövök hozzád.-Nézett ő is a szemembe és kezeit az arcomra tette.
-Kinyírlak, ha nem tartod be az ígéretedet.-Motyogtam halkan, Harry lecsókolta könnyeim majd egy puszit nyomott ajkaimra is.
-Már most hiányzol, drága.-Mosolygott halványan.-Tartom a szavamat!
-Rendben, Harry.-Döntöttem homlokom az övének.

* Harry *

A repülőn mellettem Louis ült, magán repülőnk van így senki nem zavar minket. Zayn aludt mint mindig, Liam a telefonját nyomogatta, Niall pedig zabált szokásához hívően.

-Hogy sikerült a tegnap este?-Nézett rám Lou.

-Jól.-Mosolyogtam.-De reggel, hála neked összevesztünk kicsit.

-Ha nem hívom őt fel, még mindig aludnál.-Motyogta Louis.

-Hát, az lehet.-Nevettem és a fejem csóváltam.

-És akkor ti most jártok?-Kiabált át a másik oldalról Niall.

-Nem kell üvölteni, halljuk a normál hangodat is Niall.-Motyogta Zayn félálomban.

-Nem járunk egyébként, még..

-Még?-Kuncogva vágott közbe Liam.

-Igen, még nem.-Nevettem fel és rá néztem, az ablakon bámult ki.

-Tegnap volt valami komoly?-Louis mosolyogva nézett rám mire kitágultak szemeim.

-Csak filmeztünk.-Néztem rá szemöldökömet ráncolva.

-Nem tapiztad le?-Nézett rám Niall nevetve.

-Megszólalt a nagy csajozós.-Mondta Zayn nyűgös hangon.

-Szerintem Zoe jó csaj, csak kérdeztem, hogy nem tapizta e le.-Nevetett Niall és a kajáját nézte.

-A leendő barátnőmről beszélsz nem egy mindennapi lányról.-Állkapcsom megfeszült ahogy Niall rám nézett.

-Csak annyit mondtam, hogy csinos.-Nézett a szemembe.

-Ha hozzá érsz, én....

-Elég legyen, állj le.-Hajolt be közénk Louis.-Hagyd Niall-t, mind azt gondoljuk, hogy Zoe csinos pedig van barátnőnk.

-Akkor foglalkozzatok velük, ne Zoe-val.

Fordultam el tőlük és az ablakon néztem ki, nagyon felidegesített Niall. Nem akartam így ráförmedni, de Zoe az enyém. Csak az enyém és másé nem lehet, nem hagyom, hogy újra elvegyék tőlem. Nagyon hiányzik, pedig csak 1 órája búcsúztunk el egymástól. A lányok vele alszanak a házban, hogy ne legyen egyedül ebben a pár napban. Alig várom, hogy újra haza menjek és átöleljem őt.

/ ha tetszett ez a rész is és szeretnétek kövit akkor komizzatok! Bárki tud, névtelenül is és olyan is aki nem felhasználó! :) <3 /

13. Fejezet - Költözés.

/ A következő a helyzet :( mivel én 12.-es vagyok és érettségizni fogok, ezért lehet, hogy nem naponta lesz rész de igyekezni fogok hozni őket :) /

-Anya, ne szórakozz velem.-Akadtam ki hülyén nézve.-Tudod te milyen nehéz volt visszaszerezni Harry-t?
-Zoe, lehet, hogy ott még több barátot szerezhetsz.-Nézett rám anya.
-Nekem nem kell más csak Harry Styles.-Néztem anya szemébe.
-Akkor sem maradhatsz itt egyedül.-Sóhajtott nagyot anya.
-Kérlek.-Néztem rá szinte könyörögve.
-Zoe.-Anya hangja halk volt.

-Zoe, meddig csinálod még ezt? Örültél, hogy előléptettek.-Nézett rám anya miközben leültem az ágyamra.
-Most már nem örülök, nem akarok elmenni innen.-Nézte rá szipogva.-Itt vannak a barátim.
-Ott is biztosan lesznek barátaid.-Mosolygott rám.
-Nem érted, anya.-Motyogtam halkan.
-Akkor sem tudsz itt maradni, eladtam a házat.-Mondta ő is halkan.
-Ezt nem hiszem el!-Emeltem fel a hangomat.-Anya!
-Kicsim, kérlek.-Motyogta anya.
-Nem megyek sehova, ha kell elmegyek dolgozni, hogy tudjak venni egy kis házat.
-Mond meg Harry-nek, hogy Amerikába költözünk.

Anya kiment a szobából bacsapva az ajtót, könnyeim potyogtam és az egyik cérnával játszottam ami kijött a párnámból. Nem akarok elmenni innen, végre Harry-vel lehetek erre a a világ végére költözünk.

* Harry *

Zoe pár napja nem jön át, mikor fel hívom azt mondja dolga van és nem ér rá. Remelem nem jött össze senkivel. Most éppen a házuk felé tartok és megnézem anyát is hogy van.

-Szia, Harry!-Mosolygott rám Zoe anyukája.

-Csókolom!-Mosolyogtam én is.

-Búcsúzni jöttél?-Engedett be. Búcsú?

-Búcsúzni?-Sóhajtottam.

-Szóval Zoe még nem mondta, a szobájában van.-Mondta halkabban, elindultam Zoe szobájába, az ajtó nyitva volt így bementem. Alig volt valami a szobában.

-Hová mész?-Néztem Zoe-ra nagyot nyelve ahogy a szekrényéből pakolt ki.

-New York-ba költözünk.

-Mi? Miért?-Vontam fel szemöldökömet.

-Anyát áthelyezték oda.-Motyogta az orra alatt.

-Mikor akartad elmondani nekem? Vagy csak leakartal lépni?-Ültem az ágya szélére fújtatva.

-Maradnék, ha lehetne.-Pakolt a mellettem lévő bőröndbe.

-Mi az akadálya?-Láttam anyukája árnyékát, hallgatózik.

-Nincs hol laknom.

-Költözz hozzám.-Vágtam rá egyből, Zoe elejtette a vállfát ami a kezében volt és rám nézett majd anyukájára aki bejött a szobába.

-Szó sem lehet róla.-Mondta az anyja.

-Miért nem? Anya nagy vagyok már, nem kell, hogy pátyolgass.-Nézett rá Zoe.

-Lakhat nálunk, semmi baja nem lesz.-Sóhajtva néztem Theresa-ra.

-Én meg legyek egyedül.-Mondta halkan.

-Anya, mindennap beszélünk majd ígérem!-Ölette át Zoe anyukáját.

* pár órával később, Zoe *

-Anya, hívj fel amint megérkeztél!-Öleltem őt szorosan a reptéren, Harry a kocsiban maradt.

-Inkább este hívlak mert sok dolgom lesz mikor oda érek.-Tűrte el a hajamat és anyai puszikat adott az arcomra.

-Rendben!-Mosolyogtam rá.-Jó utat!
-Szia, kincsem!

Mosolygott anya majd felszállt a gépére ami New York-ba megy, integettem neki még egyszer majd visszaültem a kocsiba Harry mellé. Rám mosolygott és elindultunk haza. Haza, a fiúkhoz, még nem az otthonom de ma költözök be. Kissé ideges vagyok mert egy helyen lesznek a ruháim Harry ruháival, együtt fogunk aludni minden este, együtt fogunk kelni és emellett még 4 fiúval fogok együtt lakni. Remélem nem annyira rendetlenek mint amikor először jártam náluk, mert én nem takarítok senki után csak magam után.

-Te leszel a takarítónőnk is!-Öleltek át a fiúk, megforgattam szemeim.

-Felejtsétek el, megesz titeket a piszok, ha erre fogtok majd várni.-Mosolyogtam rájuk.

-Elég lesz utánam takarítania.-Nevetett Harry és felhúzott a lépcsőn.

-Az biztos.

Sóhajtottam és a szobájába mentünk, letettük a csomagjaimat és dobozaimat amiben a cuccaim voltak. Az egész délutánunk arra ment el, hogy Harry átpakolta gardróbját, hogy az én ruháim beférjenek az övé mellé. Azokat a dolgokat amik a fürdőszobába valók inkább a táskámban hagytam mert nem hiszem, hogy a fiúk örülnének a sminkes cuccaimnak, mellesleg biztosan tönkre tennék vagy magukon használnák amilyen bolondok. 

-Jó lesz itt nekünk!-Mosolygott rám Harry mikor ledőltünk az ágyra.

-Kissé félek, 5 fiúval lakom egy házban.-Nevettem halkan, Harry a hajam pödörte.

-Mi meg egy nővel, mi jobban félünk tőled ne aggódj.

Vigyorgott, mosolyogva böktem meg az egyik gödröcskéjét. Közelebb jött hozzám, orrunk majdnem összeért amitől elpirultam azt hiszem. Kezét a derekamra tette, én a mellkasára rajzoltam apró köröket. Összerezzentem ahogy ujjait az oldalamra tette, nevettem ahogy cirógatta a bőröm. Megfogtam a kezét és inkább a hajamhoz húztam, meglepett mikor a hajamba túrt és ajkait az enyémnek nyomta. Lehunytam szemeim és én is megcsókoltam őt. Annyira régen volt már, hogy csókolóztunk. Közel húzott magához, kezem a tarkójára csúsztattam és a haját piszkáltam. Percekig lehettünk így mikor a telefonom megzavart minket, kapkodtunk mindketten egy kissé a levegőért mikor elváltak egymástól ajkaink. Fel ültem és levettem a mobilom az éjjeli szekrényről, anya hívott így felvettem.

-Szia, anyu!-Szóltam bele.
-Szia, miért lihegsz?-Anya nevetve kérdezte. Előbb csókolóztam Harry Styles-sal.
-Most hoztuk fel a dobozokat a lépcsőn.-Nevettem halkan.
-Még nem pakoltatok ki? Már én is kipakoltam.-Nevetett fel jó kedvűen.
-Milyen a lakás?-Mosolyogtam és hátra dőltem az ágyon, Harry átölelt engem.
-Nagyon jó, pont akkora amiben kényelmesen eléldegél az ember!-Mondta anya boldogan.
-Akkor rendben van!-Mosolyogtam.-Örülök, hogy tetszik!
-És milyen az 1D lak?-Nevetett fel.
-Nagyon jó! Bár szerintem több ember itt már nem fér el.-Nevettem.
-Rendben van, édesem! Most le kell tennem mert tájékoztatóm lesz!
-Szia, anya!
-Szia, Zoe!

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj, bárki tud aki nem is felhasználó, meg névtelenül is lehet :) /