17. Fejezet - Búcsú levél.

/ Ne haragudjatok, hogy ilyen későn jött az új rész de nagyon sokat kell tanulnom(érettségizni fogok) és későn is érek haza szóval nincs nagyon időm :( de igyekszem mindig! :) /

-Zoe már a huszadik kőbe rúgok bele miattad.-Motyogta Harry, a szemén egy sál volt.
-Ne légy már kis fiú.-Nevettem halkan és húztam őt tovább.-Te vagy béna.
-Adok én neked olyan bénát, egyetlenem, hogy csak úgy lesni fogsz.-Mondta rekedtes hangján, lassan, elpirultam kissé.

-Fogd be, egyetlenem.-Nevetve utánoztam őt mely hangon.

-Mikor érünk már oda?-Kuncogott, megálltam a fa előtt amin volt egy elhagyatott kis ház, de felújítottam a zsebpénzemből, levettem a sálat a szeméről és Harry reakcióját vártam.
-Wow, most már minden városban lesz egy kis kuckónk?-Mosolyogva húzott magához és hosszas csókot nyomott ajkaimra.
-Tetszik?-Mosolyogtam én is és átöleltem a nyakát.
-Imádom, de nagy ez a környék, fognak ide járni még.-Sóhajtva nézte a faházat.
-Elég elhagyatott, nem találkoztam senkivel még újítgattam.-Vontam vállat.
-Te újítottad fel egyedül?-Hangja halkabb lett és gödröcskéi megjelentek ahogy mosolygott.
-Igen, nekünk.-Hunytam le szemeim ahogy a testéhez szorított.

Miután pár órát eltöltöttünk az új faházban elindultunk haza, már sötét volt. Harry a kezem fogta és közelebb húzott, eszembe jutott az az este mikor Harry megvédett. Most már sokkal izmosabb 3s magasabb is, bele se merek gondolni mit tenne, ha most belénk kötne valaki.

Hála istennek semmi nem történt a haza úton, mikor a közös házba értünk a srácok pókereztek az ebédlő asztalnál. Harry felhúzott engem az emeletre, csendben mentem utána bár kissé furán viselkedik.

-Fura vagy.-Néztem rá ahogy a szobába értünk.-Valami baj van?-Kérdeztem halkan.

-Mi volt közted és Dean között pontosan?-Motyogta felvont szemöldökkel.-Tőled akarom hallani.

-Harry, már mondtam...

-Nem mondtad, hazudtál nekem.-Vágott a szavamba, légzésem szaporább lett.

-Csókolóztunk és ennyi.-Mondtam halkan.

-Gemma egészen mást mondott nekem.-Mosolyodott el csalódottan.-Felmentél a lakására.

-Mert behívott.

-Ha azt mondom ugorj a kútba, te beugrasz?-Nevetett fel gúnyosan.

-Ne gúnyolj ki. Kedves volt velem és udvarias, te akkor egy seggfej voltál aki megszégyenített engem!-Háborodtam fel.

-Annyira buta vagy néha, Zoe.-Csóválta meg a fejét és leült az ágy szélére.

-Miért vagy velem ilyen?-Förmedtem rá.-Azok után amit tettem értünk.

-Te csak nem akarsz egyedül maradni.-A szívem hevesen vert a mellkasomban, szavai visszhangoztak a fülemben.

-Igazad van, néha nagyon buta vagyok.-Töröltem le könnyeim.-Miért hiteted el velem folyton, hogy minden rendben van?-Emeltem meg a hangomat.-Miért kell folyton...mindegy is.

Mentem ki az ajtón sietősen és lementem a lépcsőn, kimentem az utcára és elindultam valamerre. Fogalmam sincs hova mehetnék mert a régi házunkba már beköltöztek az új lakók, pénzem meg nincsen, hogy kivegyek egy motel szobát.

Vacogva ültem egy padon, a telefonom lemerült és éhes is vagyok. Sötét van és félek, Harry már biztosan alszik a puha ágyban. Annyira összetört újra, nem tudom miért történik ez velem. Pedig minden rendben volt. Annak tűnt. Könnyeim potyogtak és felhúztam a padra a lábaim, átöleltem őket és úgy sírtam. Ha összeszedtem magam átmegyek a faházba, hátha ott megtudom húzni magam éjszakára.

* Harry *

Fel alá járkáltam a nappaliban és felhívtam Zoe-t újra és újra de nem jött válasz. Hogy lehettem ekkora hülye, hogy elengedtem őt. Biztosan annál a szemét Dean-nél van és épp vigasztalgatja őt, gyűlölöm ezt a srácot. Ha Zoe tudná róla azt amit én tudok nem barátkozna vele ilyen bátran.

-Harry miért nem alszol?-Jött le Zayn a lépcsőn kómás fejjel.

-Nem tudok.-Vontam vállat.

-Zoe hova ment este?-Ivott meg egy pohár vizet.

-Sétalni?!

-Ezt inkább kérdezted mint mondtad, minden oké?

-Nem, semmi nincs rendben. Nem tudom hol van Zoe vagy is sejtem, de ott biztos nincs.-Hadartam el.

-De miért ment el?-Ásított.

-Azt hiszem megbántottam de nem akartam csak annyira féltékeny vagyok arra a seggfej Dean-re.

-Segítsek megkeresni?-Dörzsölte meg a szemeit.

-Azt hiszem tudom hol van.-Vettem fel a kabátom.

Ahogy számítottam rá Zoe ott kuporgott a faházban és vacogott, ráterítettem a kabátomat amit lelökött magáról.
-Zoe, ne csináld.-Sóhajtottam nagyot.
-Menj a francba, Harry.-Motyogta halkan és a tenyereit dörzsölte össze.
-Gyere haza, kérlek. Itt meg fogsz fagyni.-Terítettem rá újra a kabátomat.
-Vissza megyek, de holnap keresek egy másik lakást.-Állt fel és lemászott a faházból, utána mentem.
-Nem kell keresned.-Siettem utána, nem mondott semmit.-Zoe.
Nem jött válasz ismét, mikor haza értünk szó nélkül bement a fürdőszobába és lezuhanyozott gondolom. Tetszett, hogy csak egy törölközőben tért vissza de ez most nem a megfelelő alkalom arra, hogy ezt szóvá tegyem neki. Dühös rám, nem, inkább szomorú és csalódott amit megértek mert egy seggfej voltam vele. De nem tudtam elviselni, hogy nem mondta el az igazat még akkor sem, ha ezzel engem akart védeni és a kapcsolatunkat. Visszament a fürdőbe és ott öltözött át, mikor bejött a szobába lefeküdt az ágyba a fal felé és magára húzta a takarót.
-Holnap megbeszéljük?-Kérdeztem halkan és mellé dőltem, a plafont néztem.
-Meg.
Csendes volt a válasz és gyors, nem tudom, hogy jót jelent-e vagy rosszat. Holnap kiderül.

* Zoe *

Hajnalban mikor felébredtem Harry ölelt engem, még mindig sajog a szívem a tegnap miatt. Nem tudom meddig fogom még bírni ezt az egészet, annyira változó a kapcsolatunk Harry-vel. Néha pocsékul érzem magam a közelében, néha meg annyira boldog vagyok, hogy elmondhatatlan. Én a nyugodt életet szeretem és  csendeset, inkább olvasok egy kanapén punnyadva egész nap, Harry teljesen az ellentétem már. Ő pörgős és folyton hülyéskedik, már nem az  Harry akivel felnőttem. Változnak az emberek az évek alatt, de azt hittem Harry nem fog, én legalább is nem változtam. Talán ez a baj, lehet, hogy Harry un engem és ezért veszekszik velem ennyit mert ilyenkor legalább pörögnek az események, de arra nem figyel oda, hogy nekem ezek rosszul esnek nagyon. Nem vagyok egy box zsák amit egész nap püfölhet és jól érezheti magát mert egy idő után elfog kergetni magától. Újra.

* Harry, pár óra múlva *

Kinyitottam szemeim mikor nem éreztem magam mellett Zoe testét, nem feküdt mellettem. Fel ültem és megdörzsöltem a szemeim, a papírért nyúltam ami az éjjeli szekrényen volt. A szívem zakatolni kezdett ahogy megismertem Zoe kézírást, elkezdtem olvasni a levelet.

Harry!

Szeretlek, mindig is szerettelek és mindig is szeretni foglak. Nekem is fáj ezeket a sorokat leírni, de azt hiszem így jobb lesz mindkettőnknek, hisz ezt akartad egész végig. Sajnálom, hogy nem feleltem meg az elvárásaidnak de valaki majd biztosan jön, aki neked tökéletes lesz. Azt hittem könnyen fog menni minden, de rá kellett jönnöm, hogy semmi sem olyan egyszerű és felhőtlen ahogy én azt gondoltam. Sosem volt az. Sok mindent megéltünk együtt és sok mindenben segítettünk egymásnak de azt hiszem te mindig csak barátként néztél rám, most sem tudom mit érzel vagy éreztél irántam. Nem akarom azt, hogy kényszerből legyél velem és azt sem akarom már, hogy tudják az emberek ki vagyok. Mióta felbukkantam újra az életedben csak bajt és terhet okoztam neked és ezt sajnálom, én..csak szerettem volna veled lenni. De te már más vagy teljesen, már nem tudom ki vagy de nem az a Harry aki éveken át velem volt. Sajnálom, hogy így elmentem és csak ezt a levelet hagytam magam után, de nem engedtél volna el, ha felébresztelek és én sem tudtam volna elmenni. Vigyázz magadra, Harry.

Zoe

Könnyeim a papírra potyogtak, Zoe elment és nem tudom hova. Ez nem történhet meg. Velünk nem. Meg kell őt találnom, nem tudok nélküle élni ahogy sosem tudtam. Összegyűrtem a papírt és felöltöztem, szapora légzéssel fogtam meg a telefonomat és tárcsáztam Zoe számát. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy kisípolt, ki van kapcsolva a telefonja. Lekocogtam a lépcsőn, a fiúk már reggeliztek, megfogtam a kocsi kulcsot és nem érdekelt, hogy beszélnek hozzám. Meg kell találnom őt mert szeretem. Szeretem Zoe-t és nem hagyom, hogy elhagyjon engem a hülyeségei miatt miket bebeszél magának és azt hiszi, hogy nem fontos nekem. Beültem a kocsiba és kiálltam az udvarból, egy pillanatra elgondolkodtam hol kereshetném de semmi nem jutott eszembe. Nem mehetett se az apjához, sem az anyukájához mert Zoe nem hülye, tudja, hogy ott keresném először. Tehetetlen vagyok, az én hibám minden. Elcsesztem az egyetlen biztos pontot az életemben.

/ ha tetszett ez a rész is és szeretnél következőt akkor komizz! Bárki tud, aki nem felhasználó az is! :) /