1. Fejezet - Elveszteni Őt.

* 5 évvel korábban *

Reggel hűvös szél fújt mint mindig, ősz van. Harry horkolt mellettem így oldalba böktem őt erre még hangosabban horkolt, fent van ahogy én is.

-Lerúglak az ágyról, Harry.-Jelentettem ki fáradtan.-Egész éjjel horkoltál.

-Te meg lerúgtad kétszer a vesémet, és háromszor vágtál fejbe a kezeddel.-Nevetett.

-Mondtam, hogy alszok a földön mert nekem nagy hely kell.-Motyogtam a párnába.

-Szeretek melletted aludni, sokkal mélyebben alszom.-Éreztem, hogy a hajam piszkálja.

-Szoktam hallani mennyire mélyen alszol.-Nevettem és rá néztem ahogy kissé lehúztam a párnát a szememről.

-Beszélnünk kell, nem akartam elrontani az estét.-Hangja halkabb lett.

-Baj van?-Könyököltem fel és őt néztem.

-Londonba utazom.-A hajam kezdte fonni.

-Mennyi időre?-Kérdeztem halkan.

-Jelentkeztem az x-faktorba, nem tudom meddig maradok bent.

-Tegnap kellett volna ezt elmondanod, Harry.-Néztem a szemébe csalódottan.

-De olyan jól elvoltunk, nem akartam elrontani a kedved.-Ült fel az ágyban.

-Ehelyett elrontottad az egész napomat.-Rúgtam le magamról a takarómat és a saját fürdőszobámba mentem becsapva az ajtót.

-Zoe, azt hittem örülni fogsz annak, hogy végre nem csak neked énekelek.-Harry az ajtó előtt állt és bekopogott.

-Nem ezzel van a bajom, te is tudod.-Nevettem és kinyitottam az ajtót.-Hanem, hogy elmész.

-Nekem is nehéz nehogy azt hidd, hogy könnyű itt hagynom téged és már régóta terveztem ezt.-Nézett a szemembe és kezei a vállamon voltak.

-Igérd meg, hogy mindennap felhívsz, Harry!-Sóhajtottam és fejem a mellkasának döntöttem.

-Igérem!-Elmosolyodtam ahogy megpuszilta a fejem és átölelt.

-Szét rúgom a segged, ha egyszer is elfelejtesz!-Öleltem át a nyakát.

* 4 évvel később *

 Harry elég szépen befutott, összerakták őt 4 sráccal még, nyertek és a csapat neve One direction. Az idő múlásával egyre kevesebbet beszéltünk mert folyton volt valami dolga, aztán már csak sms-t küldött majd semmit. Ma sem hívott fel, írtam neki sms-t is de nem válaszolt egyikre sem. Lassan 2 hónapja nem ad magáról semmi jelet csak a tévében látom őket és az egyéb rajongói oldalakon látom, hogy hol járnak. Harry nem látogatott haza már lassan fél éve, legalább is hozzám nem jött el. 

Bekopogtam Anne-hoz, Harry anyukájához mivel a szomszédunk. Megkérdezem tőle, hogy mi van Harry-vel, kiskorunk óta jóban vannak a családjaink. Épp a virágokat néztem a kertben mikor kinyílt az ajtó, a szívem egy pillanatra megállt majd sebesen kezdett verni.

-Zoe.

-Harry.-Mintha ezer kést szúrtak volna belém.-I..itthon vagy?-Kérdeztem halkan.

-Igen, pár napja érkeztem.-Hangja sokkal mélyebb mint az utolsó beszélgetésünkkor.

-Értem.-Hajtottam le a fejem és keményen ajkamba haraptam, hogy ne sírjam el magam.-Akkor nem is zavarok.

Fordultam meg és sietősen visszasétáltam a mi házunkba, könnyeim utat törve potyogtak az arcomon. Napok óta itthon van és nekem nem is szólt, még csak át sem jött hozzánk. A szobámba mentem és becsuktam az ajtót, a szívem nehéz volt a mellkasomban és sajgott is. Mit tettem amiért Harry így elfordult tőlem? Talán a hírnév miatt van..Harry elég magányos gyerek volt és sokat piszkálták a suliban a fürtjei miatt és nem is nagyon volt barátja rajtam kívül. Nekem sem voltak barátaim mert eléggé visszahúzódó és csendes vagyok, de Harry mindig elfeledtette ezt velem és neki megnyíltam akármiről is volt szó. Fáj, hogy Ő már nem ezt érzi és el is felejtett engem, letöröltem könnyeim mikor kopogtak. 

-Nem vagyok éhes, anya.-Mondtam hangosabban de az ajtó kinyílt, Harry dugta be a fejét.

-Bejöhetek?-Nézett engem.

-Nem.-Motyogtam és az ágyamra dőltem háttal neki.

-Zoe, kérlek.-Sóhajtott.

-Hagyj békén Harry, eddig nagyon jól csináltad ezt.-Mondtam halkan.

-Sok minden változott az életemben, Zoe.-Éreztem, hogy leül az ágyamra.

-Úgy látom a baráti listádat is frissítetted.-Könnyiem csikizték az arcomat így újra letöröltem őket.

-Nem tudom kimagyarázni magam és nem is akarom de Zoe alig találkoztunk már, sőt már csak telefonon beszéltünk.

-És ezért inkább úgy döntöttél eldobsz engem mint egy rongyot?-Vágtam a szavába zaklatottan.

-Nem dobtalak el.-Nézett rám felvont szemöldökkel.

-2 hónapja írtál nekem utoljára, pár napja itthon vagy és még arra sem vagy képes, hogy a világsztár seggedet át told a nagy senki legjobb barátodhoz.-Emeltem meg a hangomat.-Agyadra ment a hírnév.

-Megváltozott a számom és elfelejtettem a tiedet, ezért nem hívtalak.-Motyogta.-És nem ment agyamra a hírnév.

-Elfelejtetted?-Nevettem halkan.-Fejből tudtad a számomat éveken keresztül, most meg hirtelen elfelejtetted.

-Sajnálom, Zoe. Nem akartalak megbántani vagy felzaklatni.-Sóhajtott, ellöktem a kezét mikor a hajamhoz akart érni.-Megnövesztetted a hajadat.

-Utálom, ha a hajamhoz érnek.-Motyogtam és felfogtam kontyba fenékig érő barna hajamat.

-Szeretted, ha én piszkálom.-Beharapta alsó ajkát csalódottan.

-Jól mondtad, szerettem. Még barátok voltunk, most pedig menj el Harry. Nagyon haragszom rád és látni sem akarlak.-Mondtam halkan és kinyitottam neki az ajtót de nem mozdult.

-Zoe.

-Harry menj el, most is csak azért jöttél, hogy tisztázd magad. Ha nem megyek át ide se tolod a képed.-Förmedtem rá.

-Holnap elutazom újra, átakartam jönni ma este.-Állt meg velem szemben.

-Ezek után szerinted elhiszem?-Nevettem halkan.-Mert akkor jó hülye vagy.

-Akkor hülye vagyok.-Nézett a szemembe.

-Menj és éld az életed, rám már nincs szükséged. Csak addig volt még csúfoltak téged és nem volt egy barátod sem.

Mosolyodtam el halványan, egyre homályosabban láttam őt. Harry összeszorította ajkait majd kisétált a szobámból, bevágtam az ajtót és lecsúsztam a tövébe csalódottan.

/ komi, ha jöhet a kövi :) /