7. Fejezet - A kerti party.

-Remélem nem gondoltad komolyan, hogy ebbe menjek.-Néztem hülyén Gemma-ra ahogy hozzám vágott egy elég rövid szoknyát.
-Harry-nek kiesik a szeme, ha meglát majd!-Mosolygott rám és kidobott a szekrényéből egy pár magassarkú szandált.
-Egy részt nem érdekel Harry, másrészt meg nem tudok járni ezekben.-Böktem meg a lábujjammal a szandált.
-Zoe, tudom, hogy érdekel a tök fej bátyám.-Sóhajtott.-Megtanítalak, van még pár óránk.
-Sikerült beszélned Dean-el?-Kérdeztem halkan.
-Igen.-Nézett rám.-Na öltözz mert nem sokára megérkezik az áll pasid.-Nevetett és a fürdőszoba felé tolt.
-Rendben, de nem veszem fel ezt a ruhát.-Nevettem és visszaadtam neki a ruhát.-Farmerban megyek és egy elegáns felsőben, talán a szandált felveszem.

Felöltöztünk mindketten és gyakoroltam a magassarkú viselését, közben megérkezett Dean és megbeszéltük mi hogyan legyen. Kedves srácnak tűnik, remélem normális lesz és eltereli a figyelmem Harry-ről és Taylor-ról. Gemma kocsijával mentünk, én hátul ültem Dean-el és beszélgettünk egymásról. Nagyon vicces fiú de azért vannak rémisztő sztorijai. Egyedül él egy lakásban nem messze tőlünk, a szülei Amerikába költöztek mert ott van vállalkozása az apjának, építész. Mikor oda értünk kiszálltunk a kocsiból, halk zene szólt és pár kocsi volt még a ház előtt. Dean megfogta a kezemet amitől kissé összerezzentem de aztán eszembe jutott a tervünk. Gemma bezárta a kocsit és bementünk a kapun, a fiúk a kertben voltak, Louis figyelte a húsokat a grillen, Zayn, Liam és Niall fociztak. Harry nem volt kint, biztosan még Taylor-ral van a szobájában.

-Leszakítod a kezem.-Súgta oda Dean, a düh miatt biztos megszorítottam a kezét.

-Zoe-Hallottam Louis hangját.-Örülök, hogy látlak!-Ölelt át.

-Louis, én is örülök neked.-Kissé meglepett a hirtelen gesztusa.

-Ki a..barátod?-Nézett Dean-re.

-Dean Parker vagyok.-Fogott kezet Lou-val majd átölelte a vállam mosolyogva. Mikor megláttam Harry-t kijönni a házból egyedül azt hittem elájulok, fekete nadrág volt rajta és egy szürke kötött pulcsi, göndör fürtjeit egy sapka alá dugta be. Irtó jól nézett ki. Mikor ránk nézett az arc vonásai megváltoztak, komor lett.

* Harry *

Sok időbe telt mire összeszedtem magam annyira, hogy lemenjek az udvarra. A srácok nem hívtak túl sok embert, mikor megláttam Zoe-t már majdnem mosolyogtam de mikor megláttam azt a majmot mellette és azt hittem felrobbanok. Barátja van és el is hozta, mióta van egyáltalán barátja? Vajon csókolóztak már? Zoe arca zavarodott volt mikor találkozott a tekintetünk, nagyon csúnyán nézhettem rájuk, ha így megijedt. Nem fogok oda menni és köszönni neki, inkább felhívom Taylor-t. 

Annyira fura nekem, mintha Zoe csak megjátszaná magát. Nem ilyennek ismertem őt, túl erőltetett a nevetése és azt se tudja hova tegye a kezét, az állkapcsom megfeszült ahogy az a gyerek a combjára tette a kezét és megpuszilta az arcát. Zoe arca kipirult és mosolyogva nézett rá. Nem bírom ezt tovább nézni, fel álltam az asztaltól ahol ültünk.

-Zoe gyere, beszélnünk kell.-Néztem rá fújtatva, a többiek elhalkultak.

-Nyugi már, haver.-Nevetett az a seggfej Dean és Zoe haját pödörte.

-Harry, mi a baj?-Nézett rám Louis nagy szemekkel.

-Zoe a baj! Minek hívtad őt ide?-Emeletem meg kissé a hangom.

-Azért, hogy megismerkedjen a barátaimmal és a barátnőmmel.-Vonta fel szemöldökét Lou.

-De én nem akarom őt itt látni.-Néztem egyenesen Zoe szemébe.

-Hát nem is miattad jöttem.-Nevetett fel Zoe erőltetetten.

-Elég szánalmas, hogy Gemma egyik haverját kéred meg, hogy játssza el a pasid.-Nevettem ki őt, mindenki Zoe-ra nézett.

-Mekkora egy szemét vagy Harry.-Mondta Gemma és fel állt mikor Zoe is, elindult utána.

-Hát ez tényleg túl tett mindenen.-Állt fel Louis is és a kanalat a tányérra dobta.-Te vagy a szánalmas és nem Zoe.

A vendégek akiket áthívtunk lassan elmentek mind, a szobám ablakából bámultam ki. Mikor kopogtak az ajtón oda mentem és kinyitottam, Zoe állt az ajtóban és rám bámult. A szám kiszáradt és nem tudtam mit mondjak vagy tegyek.

-Ha szerinted szánalmas az, hogy próbálom visszaszerezni a legjobb barátomat akkor tényleg nem az vagy akit én ismertem.-Sokat pislogott, hogy könnyei ne buggyanjanak ki tenger kék szeméből.-Nagyon sajnálom, hogy vége lett a barátságunknak és megszeretném köszönni az együtt töltött időt.-Mosolygott és a cipőjét bámulta.-Te mondtad nekem mindig, hogy az emberek egy idő után elszakadnak egymástól. Mindegy is, nem akarom, hogy még egyszer bánts engem szóval elérted amit akartál. Kilépek az életedből és nem is jövök ide többet, így lesz a legjobb.-Mondta halkan, könnyei már potyogtak.-Ezt vissza adom, add oda Taylor-nak mert már őt illeti, nem engem.-Kutatott a zsebében majd kivette a papír repülős nyakláncot amit én adtam neki régebben, még az enyém volt kiskoromban. Ajkaim kiszáradtak ahogy a kezembe ejtette a láncot majd megfordult és lement a lépcsőn, tehetetlenül álltam és végig néztem ahogy Zoe kisétál az ajtón is.

* Zoe *

Minden dolgot ami Harry-re emlékeztetett egy dobozba tettem és felvittem a padlásra, anya már haza jött a nagyitól aki sokkal jobban van már. Megkordult a gyomrom mikor megéreztem a lasagne illatát. Attól félek nem igazán tudok enni a történtek miatt, egy falat nem megy le a torkomon így is pár napja. Azóta senkivel nem beszéltem, Gemma sem hívott és Dean sem. Tényleg egyedül vagyok, az egyetlen barátom ellenem fordult és a nővére is megutált valamiért ahogyan a barátai is. Velem lehet a baj, ha mindenki elfordul tőlem inkább, még a macskám is elszökött a hülye kerti party után. Nemet kellett volna mondanom Louis-nak a meghívásra. Talán nem rontom el a grill party-t és nem is veszek össze ennyire Harry-vel, Gemma haza hozott utána ő is haza ment.

-Zoe, vacsora!-Kiabált fel anya a konyhából.

-Én később eszek!

Mondtam hangosan, remélem hallotta. Mikor a telefonom csörgött nagyot sóhajtva mentem érte az ágyamra, a kijelzőn Louis neve villogott. Jobb, ha nem veszem fel. Fel kéne. Francba, meddig hív még? Felveszem. Felvettem.

-I-igen?-Szóltam bele halkan.

-Szia, Zoe. Tudnánk találkozni? A környéken járunk épp Eleanor-ral. Eljöhetnél velünk kávézni.

-Én nem is tudom, Louis.-Sóhajtottam nagyot.

-Gyere már, El kedvel téged meg én is.-Hallottam hangján, hogy mosolyog.

-Hát jó.-Mondtam halkan.-Hol találkozzunk?

-Csak gyere ki a ház elé, itt vagyunk kocsival.

-Rendben, pár perc.

Beültünk nem messze egy kávézóba, Louis fizetett nekünk jeges kávét. Sokat beszélgettünk egymásról és sokat nevetgéltünk. Jó volt velük lenni mert tényleg felvidultam kissé, már nem érzem magam annyira magányosnak. Eleanor eltervezte, hogy egyik nap nála alszom és megcsinálja a hajam és kifesti a körmöm is.

-Fura, hogy soha nem csináltál ilyet a barátnőiddel.-Nevetett El, Louis rá nézett.

-Nekem nem voltak barátnőim.-Sóhajtottam.

-Tudod, édes. Meséltem, hogy Harry és ő legjobb barátok.

-Igen, voltunk.-Mosolyodtam el halványan.-Ő volt az egyetlen barátom.
-Azt hittem a kerti party után megbeszéltétek a dolgokat.-Sóhajtott El.
-Megbeszéltük. Harry és én többé nem vagyunk barátok.
A szívem ketté hasadt mikor kiejtettem a szavakat a számon, lehajtottam a fejem és a körmeim piszkáltam. A torkomban egyre nagyobb lett a gombóc és a hideg rázott. Sosem gondoltam volna, hogy Harry és én egyszer szét válunk. Azt hittem örökké barátok leszünk és lehet köztünk valami, naiv voltam. Nagyon naiv.

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj nyugodtan, bárki tud ^^ ha szeretnétek jön a következő rész :) /