12. Fejezet - Előléptetés.

A nap hátra lévő részében Harry és én beszélgettünk, elég sokat hisz már elég régóta nem tudunk semmit egymásról. Elmesélte, hogy mikor ide beköltöztek 3 napig veszekedtek mert nem tudták eldönteni ki melyik szobába lakjon. Bevallottam neki, hogy tényleg megkértem Dean-t, hogy játssza el a barátomat. Harry nevetett de valahol megértette ami történt, elmondta, hogy pocsékul érezte magát a grill party után. Én is.

-Nem fognak minket megtámadni vagy ilyesmi?-Néztem Harry-re kissé aggódva mikor kimentünk a kapun.
-Nem.-Nevetett.-Nem szoktak.
-De akkor is kéne egy testőr, nem?-Néztem körbe.
-Zoe, az őrölt rajongók a koncerteken vannak, ez csendes környék.-Mosolygott rám.-Nyugi!
-De ha megtámad téged egy csapat lány, én elfutok.-Mosolyogtam rá.
-De nem fognak, na gyere!
Indult el az utcán, én mentem mellette sietős lépekkel. Még ő egyet lépett addig én kettőt. Szinte már lihegtem mikor a parkba értünk, volt jó pár ember akik megbámultak minket de egyik sem jött oda hozzánk még. Harry a hot dogos bódé felé húzott engem, vettünk két hot dogot és leültünk egy piknikező asztalhoz, a tavat néztem és a kacsákat etető embereket majd Harry-t.
-Ilyenkor nem érzed magad normális embernek?-Néztem rá.
-Én normális vagyok.-Nevetett.
-Tudod, hogy értem.-Nevetve forgattam meg szemeim.
-Hát, örülök, hogy nem támadnak le az emberek.-Mosolygott rám.
-Mert, ha úgy vesszük te világ sztár vagy!-Mosolyogtam rá büszkén.

-Nem tudom miért nem támadnak le, de örülök, hogy nem teszik!

Mosolyogva bólintottam és ettem tovább a környéket tanulmányozva, tényleg csendes. Szemben egy játszótér volt ahol volt par gyerek a szüleikkel, hallani lehetett ahogy nevetgélnek. A gyerekkorom jut eszembe erről, mikor megismertem Harry-t. Emlékszem, hogy anyával vittünk sütit a szomszédba, Anne nyitott ajtót de a lábánál ott állt Harry. Amint talalkozott a tekíntetünk elpirultam és ő is, anya és Anne beszelgettek még én és Harry egymást néztük vörös arccal. Megráztam a fejem, mikor Harry megfogta a kezemet.

-M..mi az?-Néztem rá nevetve.

-Húszszor szóltam neked de nem reagáltál, minden rendben van?-Sóhajtott Harry aggodalmasan.

-Igen, persze!-Mosolyogva tűrtem el a hajam.-Csak elbambultam, ennyi.

-Mostanában sokszor elbambulsz.-Nevetett.-Merre kalandozol el?

-A gyerekkorunkba általában.-Mosolyogtam rá.

-Én is szeretek a gyerekkorunkra gondolni, meg a tini korra is!-Kacsintott.

-Harry.-Nevetve álltam fel mikor ő is.

-Most mi van?-Nevetett.-Nem felejtettem el, hogy mi történt majdnem a faházban.

-Én sem de kérlek ejtsük a témát.

Nevettem halkan és szégyenlősen miközben mentem mellette haza felé, most sokkal lassabban sétáltunk mint amikor ide jöttünk. A szellő fújta a hajamat és Harry illatát is amit éreztem, tényleg imádom az illatát. Ahogy beértünk a házba az eső elkezdett esni, levettem a kabátom és a cipőmet.

-Még pont időben értünk haza.-Nézett ram Harry és kibújt ő is a cipőjéből es felakasztotta a dzsekijét.

-Igen, pont.-Nevettem és követtem őt a nappaliba, a srácok nem voltak ott csak Niall.

-Hát a srácok?-Nézett ra Harry és elvett egy fánkot, Niall sohajtott egyet.

-Zayn es Perrie fent vannak, Louis elvitte Eleanor-t moziba, Liam meg Danielle-nél van.-Nézte tovább a tévét.

-Te nem akarsz egy barátnöt mondjuk?-Nevetve nézett rá Harry.

-És te?-Nézett ra Niall mosolyogva és elröhögte magát.

-Én még rá érek.

Kissé csalódás ért és el is szomorodtam amiért ez volt a válasza, azt hittem velem akar lenni. Miért hittem ezt? 

-Furán viselkedsz, olyan távolságtartóan.-Nézett rám Harry sóhatjva, az ágyon ültünk és a laptopján néztünk filmet.

-Nem vagyok az.-Néztem a képernyőt, Harry megállította a filmet.

-Mióta Niall-el beszéltem azóta vagy ilyen. Mondtam valami rosszat?-Nézett rám felvont szemöldökkel.

-Nem. Nézzük tovább a filmet.-Mondtam halkan.

-Zoe, nem vagyok hülye. Mi bajod van?-Sóhajtott.

-Mondom, hogy semmi.
Sóhajtottam én is, pár pillanatig nézett még rám utána elindította a filmet újra és azt nézte. Mikor vége lett a filmnek nyújtóztam egyet, Harry a telefonját nyomkodta az ágyban fekve. Én is megnéztem a telefonomat, anya hívott kétszer és sms-t is írt amiben az állt, hogy előléptették. Mosolyogva olvstam el a pár sort majd lezártam a billentyűzetemet.
-Durcázol még vagy hajlandó vagy velem beszélgetni?-Néztem Harry-re.
-TE nem beszélsz velem.-Ült fel ő is az ágyon.
-Harry, semmi bajom. Anyát előléptették.-Mosolyogtam rá.
-Ez jó, gratulálok neki!-Mosolyodott el végre.
-Én is örülök!-Tűrtem el a hajamat.
-Tudom, hogy mondtam valamit amivel megbántottalak.-Nézett rám.
-Harry.-Forgattam meg szemeimet.-Ha még egyszer felhozod ezt haza megyek.
-Jól van, gyere ide!-Tárta szét karjait, elmosolyodtam és hozzá bújtam.

* pár nappal később *

-Jó sok napot voltál Harry-éknél. Nem zavartál?-Nézett rám anya a bevásárló központban mikor betoltuk a kosarat.

-Nem, alig akartak elengedi.-Nevettem és elkezdtem bepakolni a kosárba a listán lévő dolgokat.

-Megkaptad az sms-emet?-Anya a tésztákat nézegette.

-Igen.-Mosolyogtam.-Harry is gratulál!
-Ti most együtt vagytok, kincsem?-Anya a kosárba tett két zacskó tésztát.

-Nem, mi csak barátok vagyunk.-Mondtam halkan.-Miért?

-Tudom, hogy már egyszer veszekedtetek emiatt és hogy a barátságotok is megszakadt.-Sóhajtott anya és tovább tolta a kocsit a sorok között.

-De ez most hogy jön ide?-Néztem rá nagy szemekkel.

-Áthelyeztek máshova.-Mondta anya halkabban.

-Mi? Hova?-Torpantam meg kissé.

-Amerikába.

Azt hiszem a szívem megállt. Most jött helyre a kapcsolatom a legjobb barátommal aki pont a távolság miatt dobott el magától erre most újra megtörténik velem az egész.

-Nem. Én nem megyek anya.

-Mi az, hogy nem jössz?-Vonta fel szemöldökét.

-Nem maradhatsz itt egyedül.

/ ha tetszett ez a rész is kommentelj nyugodtan illetve iratkozz fel a blogra ^^ <3 névtelen is tud komizni aki nem felhasználó az is! :) /