16. Fejezet - Eltitkolva.

Reggeli után elmosogattunk együtt és elpakoltuk, Harry vagy 1000 puszit nyomott az arcomra ez idő alatt.
-Nagyon jó kedved van ahogy látom.-Nevetve néztem rá ahogy dúdolva ment fel a lépcsőn előttem.
-Hogy lehetne rossz kedvem, bébi?-Nevetve fordult felém mikor a lépcső tetejére értünk.

-Ne is legyen!-Pusziltam meg a mellkasát mivel csak addig értem neki, ő a fejem búbját puszilta meg.

-Ma lesz egy fotózás, szeretném, ha velem jönnél.-Hajolt le hozzám és egy apró csókot adott.

-Még.-Mondtam lehunyt szemekkel, csücsörítve. Pillanatokon belül újra éreztem ajkait az enyémeken, átöletem a nyakát mikor ő az én derekam.

-Ő a barátnőm, Zoe!-Mutatott be Harry a fodrászuknak, Lou-nak.

-Lou Teasdale!-Mosolygott rám a szőkeség.-Szerencsés vagy Harry-vel, ha megismered jobban fogod imádni!

Már megint valaki aki nem tudja ki vagyok, ez fáj. Harry-re néztem kissé csalódottan de ő Lou-val beszélgetett, nem zavarok inkább. A mosdóba mentem és megmostam az arcomat kicsit, hogy felfrissüljek és ne úgy nézzek ki mint egy szomorú zombie. Rosszul esik, hogy senki nem tudja, hogy 5 éves korunk óta barátok vagyunk és ezt meg is fogom mondani Harry-nek most, hogy együtt vagyunk. Csoda, hogy nem tagadott le engem mikor Lou megkérdezte kivagyok.

-Hol voltál?-Nézett rám felvont szemöldökkel Harry.

-Csak a mosdóban.-Legyintettem halvány mosollyal.

-Minden oké?-Sóhajtva simította végig a karomat.

-Persze, nem kéne menned?-Néztem Zayn-re ahogy intett felénk.

-Várj meg ide kint.

Nyomott egy gyors puszit a számra és ment a többiek után, bementek egy terembe. Én leültem egy székre, tök üres volt az egész előtér és hideg is volt. Harry pár perc múlva kijött az ajtón és felém vette az irányt sietősen, nem látszott jó kedvűnek.

-Hívok valaki aki haza tud vinni.-Vette elő a mobilját.

-Haza tudok sétálni, de baj van?-Álltam fel és őt néztem.

-Sokáig leszünk itt, érted hívom Scott-ot, a sofőrünket.

-Rendben.-Inkább nem ellenkezem vele, nem akarok veszekedni.

Nem igazán tudtam mit csinálhatnék egyedül Harry házában szóval letelepedtem a kanapéra és felhívtam anyát telefonon, egy ideje már nem beszéltünk. Sok mindenről beszélgettünk a telefonban de letettem mert időközben megjött Harry, megpuszilta az arcomat miután lehuppant mellém.
-Milyen volt a fotózás?-Néztem rá érzelemmentes arccal.
-Hosszú nagyon.-Sóhajtott.-Jó, hogy haza jöttél.
-Aha.-Ennyi volt a válaszom, Harry kisöpörte az arcomból a hajamat.
-Szomorú vagy?-Ült hozzám közelebb.
-Csalódott inkább.
-Kivel beszéltél telefonon?-Motyogta.
-Anyával, de nem miatta vagyok csalódott.-Néztem Harry-re és felhúztam a lábaim a kanapéra.
-Hát akkor? Én mondtam valamit?-Kérdezte halkan és lehajtotta a fejét.
-Épp ez a baj, hogy nem mondtál senkinek semmit.-Piszkáltam a hajam végét.
-Zoe, ne kezdjük ezt megint.-Vett mély levegőt és lassan kifújta.-Elfogom mondani mindenkinek, ha eljön az ideje.
-Ha eljön az ideje? Nekem ez rosszul esik, hogy senki nem tudja, hogy együtt nőttünk fel. Mindenki csak annyit tud, hogy pár hete ismersz.-Álltam fel a kanapéról.-Azt hiszed nem olvasom az interneten mit gondolnak rólam a rajongóid?-Hadartam el, Harry csak bámult rám.-Biztosan te is olvastad, hogy azt hiszik csak azért vagyok veled mert híres vagy és én is hírnévre vágyom. De mindegy is, majd kiderül minden, ha a nagy Harry Styles úgy akarja!
Mentem fel a lépcsőn és bementem a hálószobába, az ajtót bevágtam szapora légzéssel és lecsúsztam a tövébe. Nem akartam így kiakadni, de utálom, ha az emberek úgy ítélkeznek, hogy nem is ismernek engem és attól félek, hogy Harry leakarja tagadni a gyerekkorát, velem együtt és egy olyan életet felépíteni másoknak ahol Ő mindig is menő volt és mindig voltak barátai. Néha kezdem úgy érezni, hogy elveszítettem azt a Harry-t akinek egész életemben oda akartam adni a szívemet. Most valaki más lett, már nem az az ember akivel felnőttem.

Hosszas gondolkozás után lezuhanyoztam, felvettem egy bugyit és Harry egyik ingjét. Szeretek a ruháiban lenni, ha itthon vagyunk.
Arra ébredtem fel, hogy besüllyed mellettem az ágy, a takarót jobban magamra akartam húzni de Harry nem hagyta. Bebújt alá ő is és átölelt, tusfürdő illata volt és a bőre selymes volt nagyon, imádom Harry bőrét és az illatát is. Fentebb tolta az inget és a derekamnál fogva magához húzott, csukott szemmel túrtam a hajába ami még nedves volt a zuhanytól kissé. Apró csókokat nyomott az államra majd a nyakamra, éreztem a bizsergést a hasamban ahogy a testéhez szorított.
-Most már lenyugodtál, hercegnő?-Kérdezte halkan, rekedtes hangján.
-Lehet.-Mondtam halkan, felsóhajtottam halkan ahogy ujját végig húzta a hasamon lassan.
-Bébi, mindenki megtudja ki vagy egy interjúban.-Simította végig a combomat is lassan.

-Éppen ideje.-Nyitottam ki szemeim, Harry engem nézett nagy zöld szemeivel, én a haját simogattam a tarkójánál.

-Szeretlek.-Arca pár centire volt az enyémtől.

-Én is téged.-Mosolyodtam el és orrom az övéhez érintettem.

-Egyik nap felhívott az a Dean gyerek engem.-Nézett rám Harry kérkedő tekintettel.-Téged keresett.

-Én nem tartom vele a kapcsolatot.-Nevettem fel halkan.-Csak aznap találkoztunk először és utoljára.

-Pedig veled akart beszélni mert nem vetted fel neki a telefont.

-Harry, direkt nem vettem fel neki mert veled vagyok.-Néztem rá nagyot sóhajtva.

-De miért keres téged?-Kérdezte halkan.-Biztos nem volt köztetek semmi komoly?

-Biztosan, csak téged akartalak féltékennyé tenni.-Simítottam hátra a haját.

-Sikerült, megtudtam volna ölni mikor a combodhoz ért.

Suttogta halkan és egy puszit nyomott az arcomra, elkuncogtam magam és átöleltem őt lehunyt szemekkel.
-Én is megutáltam Taylor Swift-et, azt hiszem.-Nevettem halkan.
-Annyira bánom ami történt.-Fordult a hátára, én félig ráfeküdtem ami őt nem zavarta.
-Én nem.-Mondtam lehunyt szemekkel.-Most legalább szorosabb a kapcsolatunk!-Mosolyogtam és a hasát simogattam.
-Az biztos, bébi.-Húzta rám jobban a takarót és a hajam piszkálta, néha kirázott a hideg.

Reggel arra ébredtem, hogy az arcomat süti a nap, éreztem, hogy Harry feje a hasamon van és úgy ölel. Elmosolyodtam halványan és nyújtóztam egyet, megugrottam ahogy a hasamba harapott gyengéden majd felnevettem.
-Nem szeretem, ha mozog a párnám.-Mondta rekedtes, reggeli hangján.
-Nem vagyok párna, a barátnőd vagyok.-Nevettem halkan és a haját simogattam.
-A gyönyörű csajom.-Nevetve mászott fölém, ajkamba harapva átöleltem a nyakát.
-Remélem nem álmodok.-Mondtam halkan és a haját pödörtem a tarkójánál.
-Megcsípjelek, édes?-Mosolygott és kezét a combjaimhoz vezette.
-Ne, Harry!-Nevettem és  kezét elhúztam a lábaim közül.
-Jól áll rajtad az ingem, de szerintem jobban tetszene, ha nem lenne rajtad.-Kuncogott halkan, elnevettem magamat és kimásztam alóla és fel álltam. Nyújtóztam egyet, Harry fel ült az ágy szélére.-Komolyan mondom.-Fogta meg az ing alját és maga felé húzott.
-Ne légy pimasz, már így is késésben vagyunk.-Mosolyogtam és megpusziltam ajkait.
-Hova megyünk?-Nézett rám meglepődve.
-Kapkodd magad és megtudod!-Kacsintottam és hátat fordítva levettem az inget és a szekrény felé mentem, Harry utánam fütyült.

/ Ha tetszett ez a rész is akkor kommentelj, ha jöhet a követekező :) <3 bárki tud hozzászólni, aki nem felhasználó az is :) /